Romániában is kutatni kellene az 56-os események iratait

InfoRádió - 2016.05.04.

  • Megosztás
  • 2016. május 04.
Veritas kerekasztal-beszélgetés (Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária)

Nem csak Moszkvában, de a környező országokban, Romániában és az egykori Csehszlovákiában is vannak még az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc utáni megtorlásról feldolgozatlan dokumentumok - mondta Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke a Veritas Történelemkutató Intézet témában rendezett kerekasztal-beszélgetése után.

„Egészen biztos, hogy a pereknek és a megtorlásnak nagyon kiterjedt iratanyagát képezhetik az itt működő szovjet tanácsadók Moszkvában tárolt iratanyagai. Nagyon bízunk benne, hogy egyszer ezek is kutathatóakká válnak” - mondta Földváryné Kiss Réka. Hozzátette, hogy legalább ugyanilyen fontos a környező államokban fellelhető iratanyag. Példaként említette azt a tényt, hogy Nagy Imrééket Snagovba vitték, és a román titkosszolgálat ugyanúgy gyártott erről iratanyagot. „Vagyis a román, az akkori csehszlovák állambiztonsági iratanyagokban még mindig van új és fontos dokumentáció a magyar '56-os eseményekről és a megtorlásról” - közölte a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke.

„Egyre több olyan kutatás van, amely egy-egy pert „mélyfúrásszerűen” újranyomoz 60 év távlatából. Azt mutatják ezek az elemzések, hogy a kádári megtorlásnak nem az '56-os események feltárása volt a legfontosabb célja, hanem az '56 decemberében lefektetett párthatározatnak – amely az '56-os úgymond ellenforradalom legfontosabb, legsarkalatosabb pontjait, okait deklarálta – az igazolása. És be kellett mutatni többek között azt is, hogy '56 mennyire brutális volt, mennyire kegyetlen volt, előhozta a társadalom söpredékét, a lumpen embereket” - hangsúlyozta Földváryné Kiss Réka.

„Tehát nagyon fontos propagandacélja volt, és ha nem tudták megtalálni azokat az embereket, akik adott esetben – mondjuk – egy népítéletben részt vettek, akkor találtak helyette mást” – összegezte. „Ha pedig nem tudtak kellő számú ügyet kreálni, ahol '56 brutalitását be lehetett mutatni, akkor teremtettek egy történetet valós elemekből, összegyúrtak hihető motívumokból. Ilyen volt például a Tóth Ilona per is, amelynek a propagandaértéke – miután ez volt az első és tulajdonképpen az egyetlen nyilvános megtorló per – hihetetlenül nagy volt” - tette hozzá a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. Hangsúlyozta: ezeket a pereket újra kell vizsgálni. Ez már el is kezdődött, de még nagyon sok feladat vár ránk.

„A '63-as amnesztiát 'általános amnesztiának' szokták nevezni. Ugyanakkor tudjuk azt, hogy ez közel sem volt általános: a barikádharcosoknak, a fegyveres felkelőknek, illetve azoknak az '56-osoknak, akiket köztörvényes ügyekkel is vádoltak, nagy részüket nem engedték ki '63-ban a börtönből, hanem a 70-es évek közepéig börtönben voltak, és voltak, akik ott is haltak meg” - ismertette Földváryné Kiss Réka. Hozzátette: a 63-as általános amnesztia után is indítottak '56-tal kapcsolatos pereket. Az egyik legtöbbet 1966-ban, a tíz éves évforduló idején.

Kapcsolódó tartalom


Felvétel lejátszása


Tovább a teljes tartalomhoz


Címkék

Földváryné Kiss Réka '56-os emlékév kutatás