Ács Lajos

  • Megosztás
  • 2015. szeptember 15.

Ács Lajos

(1922. szeptember 22. Budapest–1968. szeptember 18. Budapest)

Bányászcsaládban született, apját Feldmann Lajosnak, anyját Zsila Józsának hívták. Eredeti családnevét már ő változtatta meg Ácsra.

Középiskolai tanulmányai után beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karára. Az egyetem mellett 1941– 1942-ben kisegítő tisztviselőként a két világháború közötti magyar mezőgazdaság meghatározó vállalatánál, a Futuránál (Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt.), 1943–1944-ben a pilisszentiváni bányában dolgozott. 1943-ban belépett a Segédmunkások és Magánalkalmazottak Szakszervezetébe. Munkásmozgalmi tevékenysége miatt még ebben az évben abbahagyta egyetemi tanulmányait.

1945-ben felvették az Magyar Kommunista Pártba, augusztustól a párt Buda környéki járási titkáraként dolgozott. 1947-ben hat hónapos pártiskolát végzett. 1948. szeptemberben a Szociáldemokrata Pártnak az MKP-ba olvasztásával létrejött Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Központi Szervezési és Instruktor Osztályán lett alosztályvezető, 1950. áprilisban addigi osztálya és a Tömegszervezési Osztály összevonásával létrehozott Párt- és Tömegszervezetek Osztályán osztályvezető-helyettes. Az év decemberében az MDP Somogy Megyei Bizottsága élére állították, az MDP II. kongresszusán (1951. február 25–március 1.) póttagként bekerült a KV-ba. Szeptembertől ismét a KV Párt- és Tömegszervezetek Osztály helyettes vezetője volt, majd elvégezte a moszkvai pártakadémiát. 1953. februárban a KV és a Politikai Bizottság rendes tagjává választották, és átvette a Párt- és Tömegszervezetek Osztály vezetését. Az 1953. májusi parlamenti választásokon országgyűlési képviselő lett.

A KV 1953. június 27–28-i ülésén osztályvezetőből KV-titkárrá lépett elő. Ő felügyelte a KV Párt- és Tömegszervezetek Osztályát (1953. június–1955. november), Pártgazdasági Osztályát (1953. július–1956. október), Adminisztratív Osztályát (1954. október–1955. november), Agitációs és Propaganda Osztályát (1955. április–1956. október), a Munkásmozgalmi Intézetet, a Baranya, a Békés, a Bács-Kiskun, a Pest és a Somogy megyei pártapparátust (1955. november–1956. július), valamint a Szabad Népszerkesztőségét (1955. november–1956. október). A Rákosi által magasra emelt fiatal nemzedék, az úgynevezett harmincasok prominenseként az első titkár és Nagy Imre konfliktusában következetesen az előbbi mellé állt. A magyar párt- és kormányküldöttség 1956. október 14–23-a közötti jugoszláviai látogatása idején a távollévő Gerő Ernő első titkárt helyettesítette Budapesten. Október 23-án a hazatérő delegációnak ő tartott beszámolót a politikai helyzetről. A forradalom kirobbanása miatt aznap estére összehívott KV-ülésen kimaradt a vezető testületekből. Október 30-án a lengyel követségre menekült, s a november 4-i szovjet intervenció ellenére egészen november 30-áig ottmaradt.

A Kádár-féle vezetés döntése értelmében a politikai életbe nem térhetett vissza, 1957. májusban parlamenti mandátumától is megfosztották, ugyanakkor támogatták abban, hogy középvezetőként eredeti szakmájában helyezkedjen el. 1957-től a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, 1958 őszétől osztályvezetője volt. Arról, hogy befejezte-e az egyetemet – és mikor –, nem rendelkezünk információval, ám 1961-ben megkapta a közgazdaság- tudományok kandidátusa tudományos fokozatot, két év múlva pedig főosztályvezető-

helyettessé léptették elő. 1965–1966-ban Ford-ösztöndíjjal egy évet az Egyesült Államokban töltött. 1968. júliustól a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettesként nemzetközi pénzügyekkel és pénzelmélettel foglalkozott. Öngyilkos lett.

Fő művei

A szocialista hitel elméletének néhány időszerű kérdése. Magyar Nemzeti Bank, Budapest, 1960.

A szocialista hitelelmélet néhány kérdése. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1961.

A szocialista pénz ma és holnap. Pénzelméleti problémák a szocializmusban.Magyar Nemzeti Bank, Budapest, 1963.

Gazdasági növekedés és nemzetközi fizetési rendszer. A nemzetközi pénzügyek egyes elméleti kérdései. Kossuth Kiadó, Budapest, 1966.

A szocialista pénz elmélete. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1966.

Irodalom

Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerkesztette Nyírő András. Interart Stúdió, Budapest, 1989. 261.


Mellékletek