Egyházi elhárítás

  • Megosztás
  • 2016. május 17.

Az államvédelem egyházi elhárító részlegeinek beosztottjai, 1950–1956

Az egyházpolitika irányvonalának az állampárt által kijelölt úton tartásában kitüntetett szerepe volt a magyar államvédelmi, majd állambiztonsági szerveknek. Az 1945-től a kommunisták uralta, több szervezeti változást megélt politikai rendőrség keretein belül kezdetben nem volt önálló nyomozó részlege az egyházi elhárításnak. Ez a szervezeti egység, a III. alosztály a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályának megalakulásával, 1946 októberében jöhetett létre, és egészen 1949 végéig, a Belügyminisztériumtól (BM) is független, csak a Minisztertanácsnak alárendelt Államvédelmi Hatóság (ÁVH) létrejöttéig működött ezzel a jelzéssel. Az ÁVH új szervezeti egységében az egyházakkal szembeni elhárítást végző részleg az I/2-b jelű alosztály lett. Ez 1953. július 31-ével változott meg, amikor is az ÁVH önállóságának megszüntetésével és a BM kereteibe való visszatagolásával új szervezeti struktúrát alakítottak ki, amelyben az egyházi elhárítás – vagy ahogy abban a korban nevezték, a klerikális reakció elleni harc alosztály – 1953. július 31. és 1954. november 1. között BM IV/3. jelzés alatt működött. Ekkor egy újabb szervezeti átalakítást követően kettéválasztották e szervezeti egységet, a BM IV/5. és a BM IV/6. alosztályokra. Az előbbi a katolikus, az utóbbi a protestáns és kisegyházak tevékenységét kísérte figyelemmel. 1956. október 3-ától az egyházi elhárítás az államvédelmi szervezeten belül osztályi rangra emelkedett BM IV/3. jelzéssel, alegységei közül a IV/3-a alosztály a katolikus klérus elleni harc, a IV/3-b pedig a protestáns egyházak és a különböző vallási szekták „ellenséges elemei” elleni harc alosztálya lett. További átszervezésekre a forradalom miatt már nem került sor.

A jelenleg vizsgált időszakban, 1950 és 1956 között az államvédelem egyházi elhárításának központi részlegén harminchat személyt tudtunk beazonosítani, az ő karrierútjukat adjuk most közre. A források hiányossága miatt csak valószínűsíthető, hogy a vezetőkkel együtt körülbelül negyven és ötven fő közé tehető az alosztályon szolgált tisztek létszáma. Az életpályák feldolgozása alapján kibontakozó kép szerint az 1950 és 1956 között az egyházi elhárításnál dolgozók általában az 1920-as években születtek vidéken, elsősorban az elemi vagy esetleg a polgári iskola elvégzését követően valamilyen szakmát tanultak, mielőtt a negyvenes és ötvenes évek fordulóján belügyi szolgálatba léptek, az államvédelem keretein belül szakmai képzéseket kaptak, illetve néhány hetes vagy hónapos pártiskolát végeztek. Az egyházi elhárításhoz általában 1948 és 1952 között kerültek, jó részük nyugállományba vonulásáig ott is maradt. Néhányukat személyes vagy politikai okok miatt, fegyelmi úton 1951 és 1955 között (a legtöbbet érthetően 1953-ban) bocsájtották el az állományból.


A pályaképeket készítették: Benefi Géza, Kis-Kapin Róbert, Vörös Géza

Szerkesztette: Simon István