Belügyi vezetők, 1956–1963

  • Megosztás
  • 2016. február 25.

Az 1956-os forradalom kitörése után az állami intézményrendszer kártyavárként dőlt össze, ez alól a Belügyminisztérium sem volt kivétel. 1956. november 4-ét követően a berendezkedő Kádár-kormány számára az önálló hatalmi pozíciók megerősítéséhez és a számonkérés megindításához létkérdés volt a forradalom napjaiban dezorganizálódott belügyi és rendészeti szervek mihamarabbi újjászervezése. A feladat végrehajtása a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyetteseként a fegyveres erőket és a közbiztonsági ügyeket is felügyelő Münnich Ferencre hárult. 1957. március 1-jei hatállyal bízták meg Biszku Bélát a belügyek vezetésével, akinek irányítása alatt a visszavett ávéhásokkal feltöltött régi-új Belügyminisztérium a megtorlás egyik legfőbb intézményes eszköze lett, szervezete 1962 őszéig voltaképpen változatlan maradt.

A következőkben bemutatjuk egyrészt a Belügyminisztérium vezetői garnitúráját, közvetlen az 1956. októberi összeomlás pillanatában, másrészt az újjászerveződés idején, egészen az 1963. áprilisban kihirdetett általános amnesztiáig. A tájékozódás megkönnyítésére két táblázatban foglaltuk össze az adott korszak fontosabb belügyi vezetőinek listáját.

Gyűjteményünkben nem szerepelnek azok a rendőri vezetők, akik 1956 és 1962 között a minisztérium Politikai Nyomozó Főosztályán – vagyis az állambiztonságnál – szolgáltak, mivel róluk külön adatbázis készült, Piros László, Münnich, Biszku és Pap János miniszterek életútja pedig az állampárt legfelsőbb vezetőit, illetve központi bizottságának tagjait tartalmazó összeállításunkban tekinthető meg.

Az összeállítás elkészítésénél elsősorban a Belügyminisztérium belső normáinak gyűjteményére, az országos vezetői értekezletek jegyzőkönyveire, a személyügyi előterjesztésekre, illetve fogyatékra, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kiadványaira és internetes archontológiájára támaszkodtunk.


A pályaképeket készítették: Andreidesz Gábor és Vári Árpád.