Arcok ’56-ból

NEB, InfoRádió - 2016. október-december

  • Megosztás
  • 2016. szeptember 26.

„Arcok ’56-ból.” Emberek, akik különböző politikai elképzeléssel, demokráciaképpel, értékrenddel rendelkeztek, de 1956-ban a céljuk közös volt: a forradalom napjaiban aktív szerepet vállaltak a nemzeti függetlenségért és a szabadságért folytatott küzdelemben. Volt közöttük, aki vezető politikusként, más rendpárti forradalmárként, papként, értelmiségiként vagy akár egyszerű munkásként tette a dolgát, de sorsuk összefonódott: a kádári megtorló hatalom mindannyiukra megsemmisítendő ellenségként tekintett, és életükkel fizettek a szabadságért. Ők a forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás áldozatai.

Az InfoRádió – együttműködésben a Nemzeti Emlékezet Bizottságával – szeptember 26-tól 56 napon keresztül egy-egy portréval tiszteleg a hősök és mártírok emléke előtt.

A sorozatot bevezető interjú az InfoRádióban:

_____

ARCOK '56-BÓL

BÁRÁNY JÁNOS szerszámkészítő (1930-1959)

Bárány János Forrás: Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány„Csak annak köszönhetjük, hogy a nép mellettünk volt. Nem tudtunk olyan lakásba benyitni, ahol ne segítettek volna. Ételt, ruhát adtak, az asszonyok maguk készítették el a benzinespalackokat, s nyújtogatták ki az ablakon, ha valahol találtak egy töltényt, felvették és nekünk adták, hogy annyival is több legyen. Hát ezért.” – válaszolta Bordósipkás Jancsi a Magyar Ifjúság riporterének arra a kérdésére, hogyan tudták tartani magukat a felkelők a szovjet túlerővel szemben. Az interjú 1956. november 3-án jelent meg, a Bordósipkás Jancsi pedig Bárány János volt, a Tompa utcai felkelőcsoport legendás vezetője. Pertársa, Mécs Imre később úgy nyilatkozott róla: Bárány kiemelkedő személyiség volt, a kiváló intelligenciájú munkásemberek fajtájából.

További részletek:

__________

BRUSZNYAI ÁRPÁD klasszika-filológus, tanár (1924-1958)

Brusznyai ÁrpádKiváló klasszika-filológusként tartották számon, származása miatt azonban egyetemi karrierről nem is álmodhatott. Először életfogytiglanra ítélték, majd később - a megyei első titkár közbenjárására - halálos ítéletet szabtak ki rá. Emelt fővel viselte a megpróbáltatásokat, nem kért kegyelmet. Az utolsó szó jogán szívhez szóló beszédet mondott. A forradalmat jelképesen olyan kocsihoz hasonlította, amelyet mások elindítottak, megvadították a lovakat, majd leugráltak arról. „Engem hívtak, hogy fogjam meg a gyeplőt. Én azt megragadtam, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a kocsi ne zuhanjon a szakadékba. Elmenekülhettem volna a felelősségre vonás elöl, de ezt én nem tettem. Tudásom alapján bárhol megélhetnék sokkal gondtalanabbul, mint tanári fizetésemből, de én maradtam. Bármi lesz az ítélet, kegyelmet nem kérek!” (...)

__________

HAVRILA BÉLÁNÉ STICKER KATALIN gépmunkás (1932-1959)

Havrila Béláné Sticker KatalinAz 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvételük miatt a forradalom leverését követő megtorlás során összesen hat nőt végeztek ki, köztük az 1932-ben született Havrila Béláné Sticker Katalint. Wittner Mária, így emlékezett az egykori rabtárs kivégzését megelőző pillanatokra: „Katit 1959. február 26-án végezték ki. Nem tudom, hogy másokat hogyan vittek ki. Kinyílt az ajtó, és hívták. Összeborultunk, aztán bejött kér fegyőr, megfogták, kézen fogták, és kivitték. Csak néztem utánuk, míg be nem csapódott az ajtó. Pici kis nő volt a Kati, egyenesen, feltartott fejjel ment. Sokszor felmerült bennem a gondolat, Kati utolsó képe, hogy vajon én, ha eljutok odáig, vajon én milyen lettem volna. (...) Nem tudom, hogy én hogy viselkedtem volna, de remélem, hogy jól. Már úgy, hogy nekem tetszően. Mert azt, hogy könyörögni lássanak, azt semmi szín alatt, inkább belerohadnék a földbe, mint hogy könyörögjek meg siránkozzak (...). Kati is ilyen volt”.

__________

FÖLDES GÁBOR színházi rendező (1923-1958)

Földes Gábor„Kommunista voltam és az is maradok. Ezt vegyétek figyelembe a szavazásnál.” A Hazánk címmel megjelenő forradalmi lap 1956. november 10-i tudósítása szerint a Győri Kisfaludy Színház vezető rendezője, Földes Gábor ezekkel a szavakkal nyújtotta be lemondását. (...) Földes Gábor 1957. május 23-ai vallomásában így beszélt arról, hogy miért lett a győri Forradalmi Nemzeti Tanács tagja: „A vállalt szerepemet én meggyőződésből vállaltam. Amikor vállaltam, ideiglenesen tettem... Véremmé vált, hogy életet alakító művész vagyok. Politizálni kell az életben is”.

__________

KÓSA PÁL   asztalos (1921-1959)     

Kósa PálAz összesen 93 tárgyalási napon át tartó, 33 vádlottat érintő, végül hét kivégzéssel zárult újpesti per – a Kósa Pál és társai elleni eljárás – az egyik legnagyobb volt a megtorlásokat tekintve. Ez azzal magyarázható, hogy az egyik legszervezettebb és legaktívabb Forradalmi Bizottság, majd a bevonuló szovjet csapatokkal szembeni, sokáig kitartó fegyveres ellenállás épp ebben a „legendás munkáskerületben” alakult ki.

.

__________

RAJKI MÁRTON ügyvéd (1901-1959) 

Rajki Márton (Forrás: wikipedia)Kikeresztelkedett zsidóként megjárta a munkaszolgálatot, a családja nagy része Auschwitzban lelete halálát, ő maga pedig - letartóztatása előtt - egy keresztény párt szervezésén munkálkodott. Rajki Mártont azért váltották le az Újpesti Forradalmi Bizottság éléről, mert szívesebben tartottak radikálisabb társával, Kósa Pállal - később azonban a kádári megtorlás egy perben ítélte halálra mindkettejüket. Rajki Márton portréja.

További részletek:

__________

SZIGETHY ATTILA állami gazdasági igazgató (1912-1957) 

Minden erejével azon volt, hogy megakadályozza a vérontást; a törvényes rendezés pártján állt, Kádárék még azt is fontolgatták, hogy a konszolidáció érdekében beveszik a kormányba mint párton kívüli politikust. Szigethy Attilát azonban nem sikerült megnyerniük. Letartóztatása után néhány hónappal öngyilkos lett.

__________

TIHANYI ÁRPÁD   tanár (1916-1957)   

1956 október 26-án, Mosonmagyaróváron a munkások, a diákok és a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói tüntetést szerveztek a Budapesten harcoló ifjúság támogatására. A menet eljutott a határőrlaktanyához, ahol fegyvereket és a nyugati határ biztosítását szolgáló operatív anyagot őrizték. Feltételezve, hogy a tüntetők ezt az anyagot akarják megszerezni, a katonák –máig sem teljesen tisztázott módon –a tömegbe lőttek. A rengeteg áldozattal járó sortűz után a laktanyába bejutott tömeg három határőrtisztet megölt. A győri Nemzeti Tanács elnöke, Szigethy Attila a további vérontás megakadályozása érdekében Földes Gábort és Tihanyi Árpádot küldte Mosonmagyaróvárra. Azt a Tihanyi Árpádot, akire később a Földes Gábor és társai elleni per másodrendű vádlottjaként a vád koncepciójában a „horthysta reakciós” szerepét osztották. Édesapja ugyanis az első világháborúban szerzett érdemei miatt vitézi címet kapott.

__________

SZOBONYA ZOLTÁN temesvári római katolikus lelkész (1925-1958)

Szobonya Zoltán (Forrás: wikipédia)Egy ÁVH-s jegyzőkönyv szerint az emberek a "kulákok védőszentjeként" emlegették. Nyugdíjas ügyvédként 350 családot mentett meg a kitelepítéstől, igazi hívő ember volt. Vidéki, rendpárti forradalmárként állt ki hazájáért, a kádári megtorlás pedig éppen politikai és erkölcsi tartása és személyes hitelessége miatt rótta ki rá a legsúlyosabb ítéletet.


További részletek:

__________

SZOBOSZLAY ALADÁR temesvári római katolikus lelkész (1925-1958)     

A román kommunista hatalom legkegyetlenebb, illetve Erdély egyik legnagyobb 1956-os koncepciós pergyártásának esett áldozatul Szoboszlay Aladár temesvári római katolikus lelkész. A fiatal káplánt ugyan megölhették, de gondolatai mai napig üzenetet hordoznak: „A kommunistáknak csak ott vannak sikereik, ahol demoralizálva találják a tömegeket…a szegénység nyomort s elkeseredést szül. Az elkeseredés pedig a kommunizmus nagy aratási ideje. Aratás után gondoskodnak, hogy az elkeseredés ne tudjon már szóhoz jutni, mire kijelentik, hogy nincs.”


További részletek:

__________

MECSÉRI JÁNOS katonatiszt (1920–1958)   

„Az országban aktivizálódtak, felléptek, hatalmat ragadtak a kezükbe horthysta katonatisztek, csendőrök stb. Ezeknek az ügyét is komolyan kézbe kell venni, és nagyon tárgyalni nem is kell. Meg kell csinálni, és ahol csak olyan horthystákkal találkozunk, akik vették maguknak a bátorságot és disznóságokat csináltak, körmenetben kell bíróság elé állítani, halálra ítélni és kivégezni.” – Kádár János sürgette ezekkel a szavakkal a forradalom megtorlását 1957 legelején. Azok a katonatisztek, akik a forradalomban részt vettek, a Kádár-rendszer logikája szerint lepaktáltak az ellenséggel, szembehelyezkedtek a „népi demokráciával” és a szovjet csapatokkal, tehát nem kerülhették el sorsukat. Az 1956 utáni legnagyobb, 52 vádlottat felvonultató katonaperben első fokon 11 halálos ítéletet hoztak. A per elsőrendű vádlottja Mecséri János ezredes volt.


További részletek:

__________

ANDI JÓZSEF katonatiszt (1924–1958)     

„Ezeknek a gyermekeknek apa kell! Elpusztulunk mindnyájan, ha a férjemet kivégzik!!! Akkor mi is a halálba megyünk, hogy öten haljunk meg ártatlanul. Én oda mentem a Miniszter Elnök Elvtárshoz a három gyermekemmel, nem engedtek be. Nagyon el voltam keseredve, beteg gyermekemmel a karomon. Elkeseredésemben kifakadtam, és nem hogy segítettek volna rajtam, hanem még a rendőrséggel fenyegettek meg, ha el nem megyek onnan. (…)” Egy kétségbeesett feleség és anya szavai Kádár Jánoshoz. Andi Józsefné kegyelemért könyörgött férje számára, akit a Budapesti Katonai Bíróság Jacsó János hadbíró százados vezette tanácsa szervezkedés vezetése és társadalmi tulajdon megrongálása vádjával ítélte halálra 1957. december 14-én. A könyörgés hasztalannak bizonyult, ahogyan Andi József kegyelmi kérvénye is. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa — amelynek elnöke a legtöbb, 31 halálos ítéletet kihirdető Ledényi Ferenc hadbíró ezredes volt — 1958. március 4-én az ítéletet jogerőre emelte. Andi Józsefet március 6-án végezték ki.


További részletek:

__________

NICKELSBURG LÁSZLÓ műszerész (1924-1961)

A bajtársai által csak „Zsidó Lacinak" becézett Nickelsburg László a legjobban szervezett fővárosi csoportot, a Baross térieket vezette. Kemény kézzel irányította társait, s erélyes fellépése hozzájárult a törvényes rend fenntartásához, a fosztogatások, önkényeskedések megakadályozásához. Az '56-os megtorlások utolsó perében ítélték halálra.


További részletek:

__________

KOVÁTS JÓZSEF főkönyvelő (1926–1958)

Szegeden 1958 őszén elterjedt az a hír, hogy kivégzése előtt utolsó kívánságként Kováts József szőlőt és lágy kenyeret kért a börtönben. Szimbolikus tett volt ez a szegedi forradalmi események szimbolikus alakjától, a város egyetlen forradalmárától, akit a kádári megtorlás során halálra ítéltek, s akinek földi maradványai a mai napig nem kerültek elő.


További részletek:

__________

PÉCH GÉZA üzemmérnök (1930–1958)

„Ezek a vagány fiúk, néhány lány is közöttük, azokban a napokban, mondhatom, hogy megnemesedtek. Szívvel-lélekkel beálltak egy ilyen önkéntes mentőszolgálatba, a saját ruhájukat rongyolták, bevérezték, esetleg egy fehér köpenyt sikerült valahol zabrálniuk. És még az életüket is kockáztatták.” Lambrecht Miklós, az Önkéntes Mentőszolgálat vezetője jellemezte így a munkájukban részt vevő önkénteseket, köztük Péch Gézát.


További részletek:

__________

DUDÁS JÓZSEF technikus (1912-1957)

„Még félholtra verve is elég energia volt benne ahhoz, hogy elvezessen tíz forradalmat” – emlékezett vissza Dudás Józsefre az egykori, recski kényszermunkatáborba internált társa. Arra a Dudás Józsefre, akire a kádári retorika már 1956 novemberében a főgonosz szerepét osztotta a forradalomban betöltött vezető szerepe miatt, s akit a megtorlásban az elsők között végeztek ki.


További részletek:

__________

PÉRCSI LAJOS katonatiszt (1911-1958)

„A Határőrség adóközpontjának megbénításával kapcsolatban a Határőrség Főparancsnokság elvesztette csapatai felé – valamint a társfegyvernemekkel – tartott rádió-hírközlési lehetőségét. (…) Az adóközpont megbénítása így felmérhetetlen erkölcsi zavart idézett elő, s meggátolta annak lehetőségét, hogy az ellenforradalom ideje alatt egységben és teljes vezetés alatt álló Főparancsnokság a csapatai felé parancsokat adhasson” – áll a Pércsi Lajos és társai per egyik szakértői véleményében a Hármashatár-hegy rádió adó-vevő állomásának 1956. november 4-i megrongálásáról. A Schmidt-kastély fegyveresei által elkövetett akció volt az egyik fő vádpont a perben, s nem volt kétséges, hogy a kastély egykori parancsnokának, Pércsi Lajosnak a kádári megtorló gépezet milyen sorsot szán.


További részletek:

__________

RUSZNYÁK LÁSZLÓ csillés (1933–1957)

„Jó munkaerő és becsületes ember volt, aki a sztahanovista szintet is elérte, ezért oklevelet is kapott" - vallotta róla vádlott-társa. A „bányászper" elsőrendű vádlottjaként ítélték halálra. A Szabó bácsi Széna téri csoportjához csatlakozott bányászbrigád egyik vezetőjeként fő feladata – az ÁVH-sok, pártfunkcionáriusok begyűjtése mellett – a nemzetőrséghez nem csatlakozott fiatal fegyveresek leszerelése és a rend fenntartása volt.


További részletek:

__________

BÁN RÓBERT rádióműszerész (1934–1956)

„…életünket kizárólag neki köszönhetjük, hajlandóak vagyunk az igen tisztelt Legfelsőbb Népbíróság előtt újból tanúsítani.” Egy volt ÁVH-s házaspár e szavakkal vallott a „bányászper” kilencedik rendű vádlottja mellett. A védőtanúk ellenére Bán Róbert sorsa megpecsételődött: a Széna téri felkelők egyik vezetőjeként nem kerülhette el a megtorló hatalom által rámért halálbüntetést.


További részletek:

__________

GÖNCZI FERENC gépkocsivezető, motorszerelő (1931–1957)

„Követtem a pártot, de csalódtam a pártban, csalódtam a hadseregben. Mást mondtak, mint ami a valóságban volt. (…) Kiváltam a fejbólintó, megalkuvó emberek soraiból, szót emeltem az igaz eszméért, az igazságért, a különféle hangzatos frázisok ellen. A szocializmus szolgai, szovjet másolása ellen.” Ezekkel a szavakkal indokolta Gönczi Ferenc – a Tóth Ilona és társai elleni per harmadrendű vádlottja – 1954-ben történt leszerelését és a néphadsereg ceglédi kultúrinstruktori (azaz kultúrfelelősi) posztjáról való elbocsátását. Ceglédig hosszú út vezetett.


További részletek:

__________

MANSFELD PÉTER  ipari tanuló (1941–1959)

„Kiemelni kívánom, hogy ezen bűnügyben másképpen kell vizsgálni azt a tényt, hogy a vádlottak valamennyien munkásszülők gyermekei, úgy kell vizsgálni mint osztályárulókat. Nem megtévedt emberekről van szó, hanem tudatos ellenforradalmárokról. (…) politikai síkon nincs fiatal vagy idősebb korú vádlott. Velük szemben a legdrákóibb szigorral kell eljárni a büntetés kiszabásánál.” E szavakkal indokolta azt Mátsik György ügyész a Blaski József és társai elleni perben, hogy halálbüntetést kér az akkor még csupán 17 éves Mansfeld Péterre. A megtorláshoz igazított jogszabályok ezt lehetővé tették, hiszen érvényben volt a törvényerejű rendelet, amely lehetővé tette a 16 éven felüli fiatalkorúak halálbüntetését. Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság Guidi Béla vezette tanácsa ennek ellenére életfogytiglanra ítélte szervezkedés vezetésének vádjával. Ezt másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa – Vágó Tibor elnökletével – halálbüntetésre súlyosbította. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások legfiatalabb áldozataként végezték ki 1959. március 21-én.


További részletek:

__________

ANGYAL ISTVÁN   építésvezető (1928–1958)

„Én nem ismertem magamban hatalomvágyat. Nem kívántam vezetni embereket, csupán állampolgár kívántam lenni.” Az utolsó szó jogán a bíróság előtt ezekkel a szavakkal indokolta Angyal István az 1956-os magyar forradalomban felvállalt szerepét. A Tűzoltó utcai felkelők legendás parancsnoka a letartóztatása és halálos ítélete közötti időszakban, két éven át volt fogságban, s mindvégig hitet tett a saját maga által formált kommunizmuskép mellett, bízott a forradalom győzelmében.
További részletek:

__________

SZABÓ JÁNOS gépkocsivezető (1897-1957)

„Szabó bácsi az egész egység előtt a forradalom tisztaságát szimbolizálta” – így mesélt a Széna tériek legendássá vált parancsnokáról, Szabó Jánosról a csoport egyik századparancsnoka. Arról a forradalmárról, akit a szabadságharc leverése után a kádári megtorló rendszer a Szovjetunió Kommunista Pártja Elnökségének teljes egyetértésével – Dudás Józseffel együtt – haladéktalanul hadbíróság elé állított. Annak ellenére szabtak ki rá – a fellebbezés lehetősége nélkül – halálos büntetést, hogy az ítéletben az szerepelt: „javára jelentkezik a terheltnek, hogy az erőszakosságot igyekezett megakadályozni, a letartóztatottakkal nem kegyetlenkedett, és ezt beosztottjainak is megtiltotta.”


További részletek:

__________

SZIRMAI OTTÓ    rádiódramaturg (1926–1959)

„A Kádár kormánnyal kapcsolatban kijelentette, hogy a legsötétebb sztalinista, fasiszta kormány, és a végsőkig harcolni kell ellene minden eszközzel. Egyébként mindenkivel összefognak, akik hajlandók a Szovjetunió és a Kádár kormány ellen harcolni.” Így jellemezték egy 1956. decemberi belügyi jelentésben Szirmai Ottó politikai nézeteit. Alig egy hónap múlva letartóztatták.


További részletek:

__________

GECSE ENDRE református lelkipásztor (1907-1959)

A KGB és a kommunista párt helyi vezetése a budapesti forradalom leverését követően Kárpátalján is igyekezett példát mutatni: feketelistákat készítettek azokról a magyarokról, akik nyíltan vagy burkoltan kinyilvánították rokonszenvüket a magyarországi forradalmárok iránt. Az eddigi kutatások alapján 18 személy ellen folytattak bírósági pert, összesen 78 év 3 hónap börtönbüntetést szabtak ki rájuk az ítéletekben. A megtorlásoknak lett vértanú áldozata a gálocsi református tiszteletes, Gecse Endre is, akit az ungvári börtönben kínoztak halálra, mert nem volt hajlandó elismerni, (idézem:)„magyar nacionalista szellemben szovjetellenes propagandát fejtett ki, és fegyveres felkelésre szólította a fiatalokat”.


További részletek:

__________

IVÁN KOVÁCS LÁSZLÓ  raktáros (1930-1957)

„A kommunizmust, mint egypártrendszert egyszer és mindenkorra fel akartam számolni, mert ezzel én soha nem értek egyet (…) Szerettem a hazámat, úgy láttam, hogy a két társadalmi rend harcában mi leszünk az ütközőpont, és ezt csak úgy kerülhetjük el, ha Magyarország független lesz.” E két cél, azaz a többpártrendszer megvalósítása és az ország függetlenségének megteremtése vezethetett oda, hogy Iván Kovács László, a corvinisták későbbi parancsnoka az 1956-os forradalomban részt vegyen.
További részletek:

__________

FÁNCSIK GYÖRGY  anyagellenőr (1933–1960)

„A Köztársaság téri események […] a Népköztársaság teljes felszámolását, a demokratikus erők teljes megsemmisítését, és ezáltal a szocialista rendszer megszüntetését célozták meg. Ebből okszerűen következik, hogy minden olyan cselekmény, amely a Köztársaság téren történt, és amely a pártház elfoglalására és a Népköztársaság védői életének megsemmisítésére irányult, a Népköztársaság megdöntésére irányuló cselekményként bírálandó el.” Az első fokon hét halálbüntetéssel záruló Fáncsik György és társai elleni per ítéletének indoklása is azt jelentette: a Budapesti Pártbizottság székházának október 30-i ostromát a Kádár-kormány kiemelt ügyként kezelte. Mintegy 56 megtorló perben szerepelt vádként megfogalmazva a Köztársaság téri eseményekben való részvétel, s 36 forradalmárt – köztük Fáncsik Györgyöt – éppen emiatt végeztek ki.


További részletek:

__________

TORACZ SÁNDOR   bányász (1930–1958)

Az 1956-os magyar forradalom leverését követő kádári megtorlás logikája azt diktálta, hogy a bíróságok tényként fogadják el a nyomozati szervek által kriminalizált valóságot.


További részletek:

__________

MALÉTER PÁL    katonatiszt (1917–1958)

„Értsd meg, hogy most nem számít sem feleség, sem család, nekem el kell, ki kell oda mennem még az életem árán is, mert egy ország várja a segítséget.” Maléter Pál felesége, Gyenes Judith szerint ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle Maléter Pál honvédelmi miniszter 1956. november 3-án, mielőtt Tökölre indult volna a szovjet csapatkivonás módozatairól tárgyalni. A szovjet támaszponton azonban tárgyalás helyett egészen más várta a magyar küldöttséget: letartóztatás. Maléter Pált az orosz állambiztonsági szervezet, a KGB 1957 januárjában adta át a magyar Belügyminisztérium illetékes szerveinek. A kádári hatalmi gépezet kezdetben egy Maléter Pál és társai elleni perre készült, hogy bizonyítsa: az „ellenforradalom” egyik vezéralakja a „fegyveres banditákkal” szövetkezve kikényszerítette, hogy Kádár János elfogadja követeléseiket, és ezzel elősegítette a kormány jobbra tolódását. Ezt a pert végül nem rendezték meg. A nemesi származású, volt ludovikás tiszt Maléter személye – aki a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány megválasztott tagja volt – alkalmasabbnak tűnt arra, hogy a forradalom reprezentatív perének szánt Nagy Imre és társai elleni eljárásban a fegyveres erőket képviselje.


További részletek:

__________

TOMASOVSZKY ANDRÁS  villanyszerelő (1923–1958)

„Nyíregyházán október 23-án, 24-én, 25-én viszonylag csend volt, nem történt semmi rendzavarás vagy tüntetés, és csak október 26-án délelőtt volt tüntetés a városban, és a felderített adatok szerint Miskolcról jöttek át, akik megzavarták itt a nyugalmat, szervezték a tüntetést.” Így emlékezett Petényi József rendőr százados, a Szilágyi László és társai elleni per XIX. rendű vádlottja a forradalom kitörésére a szabolcsi megyeszékhelyen. Az események itt viszonylag békésen folytak addig, amíg az önszerveződő forradalmi szervezetek átvették az irányítást. Az október 26-i tüntetés és a forradalom utáni – megyei szinten a legnagyobb – megtorló per egyik főszereplője Tomasovszky András volt.


További részletek:

__________

GIMES MIKLÓS    újságíró (1917–1958)

„Az ellenforradalmárok pontosan tudják, hogy mit cselekszenek. De nehéz feltételezni az ellenforradalmárok kezére játszó, olyan eszüket vesztett uszítókról is, mint Gimes Miklós, Sándor András és más, hozzájuk hasonló személyekről, hogy ne tudnák, mit cselekszenek? Ők tudatosan az ellenforradalom szekerét tolják, s ezért ne sértődjenek meg, ha mi kénytelenek vagyunk ennek megfelelően eljárni velük szemben” – mondta Kádár János 1956. november 26-i rádióbeszédében. E gondolatok nem csak arra világítanak rá, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tisztában volt Gimes Miklósnak a szellemi ellenállásban betöltött szerepével, hanem egyúttal utalás arra is, hogy milyen sorsot szánt a megtorlás a Nagy Imre-kör egyik vezéralakjának.


További részletek:

__________

STEINER LAJOS   szállítómunkás (1930–1958)

1956 novemberében Kádár János több alkalommal is amnesztiát hirdetett a forradalmárok számára. November 26-i rádióbeszédében úgy fogalmazott: „Ismételten félreérthetetlenül kijelentem azt is, hogy kormányunk november negyediki felhívásában tett ünnepélyes ígéretét, mely szerint egyetlen dolgozónak sem lehet bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásban részt vett, betartjuk, és mindenkivel betartatjuk.” Az 1957. március 28-ára összehívott országos bírói értekezlet azonban másként foglalt állást. A felhívást pusztán politikai nyilatkozatnak tekintette, amelynek nincs befolyása a forradalom utáni megtorló perekre. Kádár felhívására sokan döntöttek úgy, hogy hazatérnek az emigrációból, sokakat közülük perbe fogtak, 14 embert pedig halálra ítéltek. Az egyikük Steiner Lajos volt.


További részletek:

__________


Címkék

'56-os emlékév áldozatok kommunizmus