A Belügyminisztérium szervezete

  • Megosztás
  • 2015. november 05.

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága megalakítása óta alapfeladatának tekinti a diktatúra kettős – párt- és állami – struktúrájának feltárását és bemutatását. Az alábbiakban a NEB belügyi munkacsoportja (vezetője: Földváryné Kiss Réka, tagjai: Galambos István, Horváth Zsolt, Vári Árpád és külső szakértőként Tabajdi Gábor) intézménytörténeti kutatásai során készített, a Belügyminisztérium működésének megértését segítő áttekintő ábrákat tárjuk érdeklődő olvasóink elé.

A Belügyminisztérium (BM) az 1956-os forradalmat követően újjáépült pártállam egyik legfontosabb testülete maradt. Ez természetesen nem tekinthető magyar jellegzetességnek. Az erőszakszervezetek a szovjet típusú rendszerekben mindenütt kulcsszerepet játszottak. Szervezeti rendjük azonban korántsem volt azonos. 2015-ben megkezdett vizsgálódásunk kulcskérdése ezért arra vonatkozott, hogy miként mutathatók ki a BM működésében a hazai sajátosságok, a kádárizmus gyakorlatának ismertetőjegyei.

Munkánk során alapos és részletes történeti szakmunkákra támaszkodhattunk, másrészt szembesülnünk kellett azzal, hogy a BM működésével és történetével kapcsolatban még igen sok a „fehér folt”. A Belügyminisztériumnak az 1956 utáni megtorlásban, a kádári rendteremtésben játszott „nélkülözhetetlen” szerepe közismert. Kevesebb publikáció foglalkozott azzal, ahogyan a „gulyáskommunizmus” évtizedeiben a belügyi apparátus immár szükséges, de nem elégséges tényezője volt a rendszer működtetésének.

Első összeállításunk a BM szervezettörténetével kapcsolatos bevezetőként jelenik meg. A rendelkezésünkre álló időben, a jelenlegi forrásadottságok mellett korántsem törekedhettünk a teljes struktúra feltérképezésére, időben és a feltárás szintjét tekintve is súlyoznunk kellett. Ezért megpróbáltuk megragadni az egységesnek látszó korszak belső szakaszhatárait, és a különböző részlegeket igyekeztünk középszintig (hozzávetőlegesen az egyes osztályok szintjéig) bemutatni.

A belügyi apparátus mérete, a bürokrácia sajátosságai miatt a minisztérium egykori felépítéséről talán nem is lehet teljesen pontos képet adni. Jól mutatja mindezt, hogy a strukturális átalakításokkal egykor hivatásosan foglalkozó munkatársak sem voltak képesek pontos, hibátlan ábrákat rajzolni, és a BM országos értekezleteinek névlistáin is rendszeresek voltak a javítások. S bár vélhetően ugyanezek a belügyesek maguk is végeztek szervezettörténeti vizsgálódásokat, nekik sem sikerült mindig pontos képet rajzolniuk a BM felépítéséről (elsősorban az 1956 előtti működésről).

Szerencsére a minisztérium egyes egységeiről az elmúlt időszak intenzív kutatásai révén már részletesebb ismeretekkel rendelkezünk. Így az állambiztonsági szervek (a politikai rendőrség) felépítése, vezetői ma már osztály-, illetve alosztályvezető szintig megismerhető. Ez a megközelítés nyilván más szervek esetében is eredményre vezet majd, hiszen a Belügyminisztériumot – mint fegyveres testületet – parancsok útján, katonai rendben működtetették. A zavaros szervezeti viszonyok, a nehezen áttekinthető átalakulások tisztázásához olykor egy személyes iratanyag, egy egyéni pályakép is segítséget nyújthat.

Az itt közölt ábrák és vázlatok a Belügyminisztérium legfontosabb szervezeti változásait mutatják be 1956 és 1989 között. Válogatásunkban elsősorban a BM központi egységeiről közlünk „pillanatképeket”, de felvázoljuk az egész országra kiterjedő struktúra fő elemeit is. A képek forrásai részben egykorú feljegyzések, tervezetek, jelentések, elsősorban a Belügyminisztérium illetékes szervei (BM Szervezési Csoportfőnökség) fennmaradt iratai. A bemutatott ábrák másik része a rendelkezésre álló parancsok, belső feljegyzések alapján készült szervezeti rajz. Kutatásaink során a rendelkezésre álló szakirodalom felhasználása mellett a feldolgozott dokumentumok tartalmát (elsősorban parancsnoki névlistákat) is összevetettük a már létező adatbázisokkal.

A BM struktúráinak és működésének vizsgálata még hosszú ideig munkát adhat a társadalomtudósoknak, akár alapkutatás keretében, akár egy más jellegű elemzés segédeszközeként foglalkoznak vele. Reményeink szerint az itt közölt ábrák segítenek eligazodni a több tízezer főt foglalkoztató testület működésében, a most közzétett adatok révén alaposabban megismerhetővé válik a pártállami hatalom működése.

Tabajdi Gábor


Mellékletek